Dr. Peitl Szilárd ünnepi köszöntője 2018.06.27.

Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Főigazgató Úr! Tisztelt kollégák és kolléganők! Tisztelt hallgatóság!

Emlékezni és ünnepelni gyűltünk össze július elseje, Semmelweis Nap, az Egészségügyi Dolgozók Napja alkalmából.  Az a megtisztelő és egyben nehéz feladat ért, hogy ez alkalomból én tartsak ünnepi beszédet. Megtisztelő, hiszen kerek 2oo éves évfordulón mondhatok köszöntőt, egyben súlyos teher, hiszen szülész nőgyászként kell megemlékező beszédet tartanom drámai sorsú elődünkről.

Mindenek előtt ki kell jelentenünk, hogy van, kire emlékezzünk. Semmelweis Ignácz az anyák megmenője az egész világon elismert alakja az orvostudománynak. Nos, Semelweis1818.július 1. –én született Budán, kerek kétszáz évvel ezelőtt egy jómódú iparos- kereskedő polgári család 5. gyermekeként látta meg a napvilágot. Talán kevésbé ismert, hogy a család felmenői Magyarországon elsőként itt a szomszédos Kismartonban telepedtek le 1739-ben. Semmelweis a középiskolai tanulmányait székesfehérvári és budai egyházi gimnáziumokban végezte, majd rövid bécsi jogi egyetemi kitérő után átiratkozott a bécsi orvosi egyetemre.

Hogy a kor orvoslását el tudjuk képzelni engedjenek meg egy kis kitérőt. Rokitansky és Skoda nevéhez fűződik, az un. második bécsi orvosi iskola megalapítása. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a filozófia orientált gyógyászat helyett, modern tudomány orientált gyógyítást kívántak bevezetni. Szakítani próbáltak az 1800-as évek közepén még mindig uralkodó metafizikai, pl. a csillagok együtt állását okoló felfogással és a betegségfolyamatok tudományos megismerésére törekedtek.

Skoda aki az orvosi tanulmányok mellett korábban matematikát és fizikát is hallgatott, leírta a hallgatózási és kopogtatási leletek fizikai alapjait. Rokitansky patológusként tárta fel a klinikailag észlelt tünetek anatómai okait. Ezzel jelentős szerepet vállaltak az alapvető vizsgálati módszerek, a kopogtatás és hallgatózás elterjesztésében.

Hogy a szülészeti ellátást is górcső alá vegyük, ebben az időben, a XIX. század derekán a gyermekágyi láz a szülések rettegett és mindennapos, szövődménye volt, rendkívül magas halálozási aránnyal. Szülész – nőgyógyászként még most is félelmetes kimondani, de szerencsére a nők többsége ebben az időben még otthon szült, illetve a kórházakban ekkor még általában bábák vezették a szüléseket.  Ugyanakkor különösen súlyos volt a helyzet az egyetemi nagyvárosok szülészetein. Egyes intézményekben időnként a szülőnők kétharmada halt bele, ebbe a most már tudjuk jatrogén fertőzésbe. 

A pályakezdő Semmelweis nem tudott beletörődni a szülőnők sorsába, abba hogy anyák tucatjai haljanak meg a kezei között. Haladó módon statisztikákat készített, és ezek alapján elemezte a halálozási adatokat. A Bécsi I és II sz Klinikai osztály 1841 és 1846 közötti 5 éves halálozási statisztikai adatait összehasonlítva, észrevette, hogy az I sz. klinikai osztályon, ahol boncolásokon részt vevő orvosok és orvostanhallgatók vizsgálják a várandósokat háromszor gyakoribb, közel 10%-os a szepszis előfordulása, mint a II sz.  klinikai osztályon, ahol a bábák vezették a szüléseket. Vagyis

„A halál a diákok nyomában jár” – jegyzi fel Semmelweis.

Fordulóponthoz érkezik az ügy. 1847-ben barátja Jakob Kolletschka törvényszéki pathologus vérmérgezésben meghal, ugyanis néhány nappal korábban Kolletschka kezét egy neki asszisztáló medikus egy boncolás során szikével véletlenül megsértette. Semmelweis aki ekkor nem tartózkodik Bécsben a boncolási jegyzőkönyveket átnézve rájön, hogy a betegség, amely barátja halálát okozta és amelyet gyermekágyi láz néven ismertek azonos.

Felismerte, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok okozzák azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mennek át szülészeti osztályra.

Az orvosok kezén lévő hullaszag eltüntetésére a betegséget okozó szerves anyag vegyszeres roncsolására 1847 tavaszán a hypohoz hasonló klórmeszet választotta fertőtlenítőszernek. Kötelezte az orvosokat és az orvostan hallgatókat ill. az ápoló személyzetet is az osztályra történő belépés előtt a klóros kézmosásra. Később kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti kézmosást is.

Nos, eddig a sikertörténet.

Kollégái szemében a könyékig történő klórvizes kézmosás negyedórás procedúrája, a körömkefe használatának bevezetése rendkívül népszerűtlen intézkedés volt. A kortársak a statisztikai bizonyítékokat egyszerűen komolytalannak tartották. A kor medicinája a korokozó baktériumokat, az antiszeptikumokat nem ismerte. 

Luis Pasteur 1860-ban felfedezi a lázat okozó baktériumot. Ennek hatására Joseph Lister 1867-ben jelentette meg tanulmányait az antiszeptikus sebészetről. Ő karbolsavat alkalmazott a sebészeti műtétek során. Csak csendesen jegyzem meg, hogy felfedezéséért Pasteur a Francia Köztársaság Becsületrendjének Nagykeresztjét kapta, Lord Lister pedig a királynőtől nemesi rangot kapott.

De mit kapott Semmelweis, aki sokkolva az akkori szakmai közvéleményt, az orvosok számára részben érthetetlen, részben elfogadhatatlan empirikus magyarázattal állt elő? Aki a baj forrását a szülészorvosok által közvetített fertőzésben találta meg. És aki, amint azt a korabeli feljegyzésekből ismerhetjük mindezt kellő magyaros temperamentummal tálalta. Ráadásul 1848-at írunk. Így amikor 1849-ben megbízatása lejár azt nem hosszabbítják meg.

1850-ben elhagyta Bécset és visszatért Pestre, ahol a Szent Rókus Kórház osztályvezetője lesz.
1855-től a Pesti Egyetem szülészeti professzora lett, intézkedéseivel 1% alá csökkenti a gyermekágyi láz halandóságát. 1858-ban barátai unszolására az Orvosi Hetilapban jelenik meg cikke: A gyermekágyi láz kóroktana címmel. 1860-ban 5oo oldalas könyvet ad ki Bécsben: A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése címmel, mellyel szenvedélyes hangvétele miatt ismét sok szakmai támadást váltott ki.

Sajnos élete utolsó szakaszában, magatartásában furcsa változások mutatkoztak, melyet az őt ért kritikák még jobban próbára tettek. Végül labilis idegrendszere felmondta a szolgálatot és állapota 1865-re elmezavarrá súlyosbodik, 1865-ben tisztázatlan körülmények között a Döblingi elmegyógyintézetben halt meg.

Tisztelt Ünneplők

Semmelweis szélmalomharca talán nem volt hiába való. Az UNESCO a gyermekágyi lázzal kapcsolatos publikációit 2013-ban a szellemi világörökség részévé nyilvánította. Mi pedig 1992 óta tartjuk nyílván születésének napját a Magyarországon az egészségügyi dolgozók napjaként, amely 2011-től az egészségügyi dolgozók által végzett munka, ugyan szerény elismeréseként de munkaszüneti nap. 

És valljuk be, jár nekünk is egy kis pihenés, egy kis ünneplés, egy napnyi megállás, a nagy elődre való megemlékezés, pillanatnyi főhajtás után. Ez az ünnep az Egészségügyi Dolgozók Napja, Semmelweis példája után a helytállás, a kitartás, az elhivatottság ünnepe. Ez a nap Semmelweisre emlékezve az áldozatvállalás, az önfeláldozás megbecsülésének a napja. Tudom, hogy a jelenlévők mindegyike megvívta már a maga területén a maga szélmalomharcát.  Kitartó, áldozatos munkájával bizonyította elhivatottságát.

Szeretnék ezért köszönetet mondani minden egészségügyi dolgozónak, akik az ismert nehézségek ellenére a pályán maradtak, itt velünk, Magyarországon, kiváltképp itt Sopronban. Különösképpen pedig gratulálni szeretnék azoknak, akik a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtották az elmúlt évben és években!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.